Döntően a szülők fordulnak a gyermekjogi képviselőhöz

A lényeges különbséget úgy fogalmazta meg: azóta több idő és több figyelem jut a gyermekjogi panaszokra, szakmai ismeretek megszerzésére, hiszen egységes rendszerben dolgozhatnak a kollégák.

 

Tapasztalata szerint az elsődleges jogvédelmi feladataik mellett egyre több megkeresés érkezik a vér szerinti családban élő gyermekek ügyében is, elsősorban a szülők válását követő kapcsolattartási problémák során. Ez közvetlenül nem gyermekjogi képviselői feladat ugyan, de a gyermeknek a szülővel való kapcsolattartáshoz joga van, így áttételesen mégis ide sorolható. Sokszor elegendő, hogy segítenek értelmezni a válással kapcsolatos bírói végzést, vagy ha annak betartása akadályba ütközik, javaslatot tesznek, hol lehet, hol érdemes ellene jogorvoslattal élni.

 

Jellemzően a szülők fordulnak a gyermekjogi képviselőhöz, s viszik magukkal a gyermekeket is. Ám megesik, hogy maga a gyermek keresi meg problémájával a gyermekjogi képviselőt.

 

„Egy középiskolás például szigorú, keresztyén szülők gyermeke, azt sérelmezte: a szülei ragaszkodnak ahhoz, hogy este a megbeszélt időben térjen haza. Ő ezt a személyes szabadság korlátozásaként értelmezte. Hosszasan elbeszélgettünk, aminek végeztével belátta, hogy a szülei csak aggódnak érte, vélhetően jobban, mint a szabadjára engedett társaiért. Meg kellett vele értetnem azt is, hogy a gyermekek vonatkozásában a személyi szabadság érvényesülése korlátozottabb körű, hisz koránál fogva veszélyeztetettebb helyzetben van.”

 

Világszerte jelentős a családon belüli erőszak, amelyek zöme látens marad. Vajon efféle zaklatás miatt keresték-e már a gyermekjogi képviselőt?

 

„Gyermek még nem keresett, azonban olyan már többször is előfordult, hogy a szülőben felmerül a gyanú, hogy a volt házastárssal való kapcsolattartás során „történt valami”. Ha a bántásnak, legyen az akár fizikai, akár szexuális jellegű, egyértelmű nyomai vannak, a dolog egyszerű: az orvos kiállítja a látleletet, s megteszi a feljelentést. Más esetben a vélelmezett problémával csak a klinikai szakpszichológushoz tudjuk irányítani a panaszost.”

 

 

Mint Lovas János Tibor elmondta, 2004-től évente mindössze 1-2 olyan esettel van dolga, amikor gyermekotthonban, lakásotthonokban élő fiatalok tesznek panaszt nevelőjükkel szemben. Ilyenkor hivatalból a munkáltatót kéri fel, hogy vizsgálja ki az ügyet és járjon el, s ha indokolt, a gyám tegye meg a feljelentést. Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a gyermekek alaptalanul tesznek ilyen irányú panaszt, hiszen tudják, hogy ezzel kellemetlenséget okozhatnak a nevelőnek. Ilyenkor azonban felhívják a gyermekek figyelmét arra, hogy a cselekményük milyen jogi következményekkel járhat.

 

 

„Emlékezetes marad számomra az az eset, amikor másodikos, alsó tagozatos kisfiúkról tudódott ki, hogy a vécébe lerángatták egymás nadrágját. Ezt az esetet az iskola vezetése olyan komolyan vette, hogy a szülő értesítése és jelenléte nélkül azonnal „fegyelmi tárgyalást” folytattak le, a teljes tantestület részvételével. Amikor megkérdeztem az igazgatót, hogy miért nem a jogszabályban előírtak szerint folytatta le az iskolai fegyelmi eljárást, meglepődött azon, hogy ilyen létezik. Hasznos talán, ha azt is leírjuk: visszatérően vannak olyan ügyek, amikor fertőző betegség miatt sértik meg a gyermekjogokat. Vannak például hepatitisz-hordozó gyermekek, akiket emiatt ki akarták zárni a közösségből. Annak tisztázására, hogy ők nem fertőzhetnek meg másokat, még az ÁNTSZ-t is segítségül hívta a képviselő. Azt sem mindenütt tudják: azt, hogy melyik gyermeknél találtak az ellenőrzés során fejtetűt, védendő egészségügyi adatnak számít. Az erre vonatkozó közlés csak rá és a szülőjére/gondviselőjére tartozik, a fertőzöttség közlésére ennek megfelelő körülményeket kell biztosítani.”